samedi 19 mai 2007

Erzsébetváros : Király utca 40 - Un article d'Ivan Bächer dans Népszabadság


Le grand écrivain hongrois Ivan Bächer s'exprime dans le quotidien Népszabadság du 28 avril 2007.
Un article au titre laconique "Király utca 40" - "40, rue Király".
"Dans cette maison il y a tout, marmonne János
Dans cette maison il y a tout.
Toute la Hongrie.
Cela y ressemble. On peut le considérer ainsi."

Ebben a házban minden benne van, mondogatja János
"Ebben a házban minden benne van.
Egész Magyarország.
Most úgy is néz ki. Meg lehet tekinteni."

"Kellemes, világos lakás nappalijában ülünk vendéglátómmal és annak asszonyával. Jegyezgetek életet, szokásom szerint.
Simon János édesapja még Sauerteig Henrik néven 1897-ben született Olaszliszkán. Kisgyerek korától a pesti Teleki tér volt az őshazája; a hat elemi végzése után itt volt zsibárus, itt is lakott, a téren, amely - a gyerekek miatt meg kell említeni ma már - valóságos város volt a városban, hatalmas zsidó ócskapiac évtizedeken át.
Miután jól ment a bolt, a Népszínház utcába költözött a család, majd onnan 1935-ben át a Király utcába, ahol szép háromemeletes bérházat vett a papa. A patinás, 1844-ben, Hild József tervei alapján épült házat rendbe hozta, komfortosította, a fenti lakásokat kiadta. Az első emeleten testvére lakott 175 négyzetméteres lakásban, a másodikon ő, asszonyával, két fiával ugyanakkorában.
A földszinten működött a család közös konfekcióboltja, gondosan válogatott bedolgozók szállították a nadrágot, az öltönyt, a mikádót.
Szigorúan tartották a vallást, a Kazinczy utcai templomba jártak, csak mikor már a járás is nehéz lett, akkor kényszerült rá a papa a közelebbi Vasvári utcára.
A földszinten a ma is meglévő szép boltíves terekben még Herr Csörgits Lajos kocsmája is működött. A ház alatt hatalmas borospince volt, és nyilván van ma is.
1944-ben a ház összes asszonyával együtt a nyilasok elhurcolták az akkor harmincnégy éves mamát, aki Bergen-Belsenből nem jött vissza többé.
A felszabadulás után a maradottak megnyitották a boltot, de aztán jött az államosítás.
Ebben a házban minden benne van, mondogatja János."
"...
A pesti zsidónegyed unikum. Nem olyan szép, mint a krakkói, a prágai, viszont szemben ezekkel még föllelhető pár eleven zsidó. Vagy volt zsidó, vagy olyan, aki látott még olyat. Itt még maradt egy kis élet, kis hagyomány, kis nyom, kicsi emlék.
Ez lesz elpusztítva most.
Mellesleg töménytelen felbecsülhetetlen építészeti, várostörténeti érték is, persze. De hát ezt sokan megírták mostanság.
Sokan sokszor leírták már, hogy miért baj, miért szomorú, miért városellenes, miért hazaellenes, hogy a Belső-Erzsébetvárosban és Terézvárosban háromemeletes házak helyett nyolcemeletesek épülnek, ha lakások helyett bérlemények létesülnek, üzletek helyett irodák lesznek, kereskedők helyett hivatalnokok, lakók helyett szállóvendégek, kapualjak helyett garázslejárók.
De nemcsak házcsere zajlik, hanem bizony lakosságcsere is. A zsidónegyedből szépen, demokratikusan, humánusan kiszorítják a bennszülötteket.
Nem új dolog ez, így történt Segesváron vagy Selmecbányán, vagy Kispesten vagy Újpesten, vagy Óbudán vagy Újlakon is.
Minden benne van ebben a házban.
Csak János bácsi nincsen.
Ővele már a Visegrádi utcában lévő szép lakásában diskurálunk. Egy éve költözött ide a Király utca 40.-ből, ahol éppen hetven éven át lakott. Szép pénzt kapott a lelépésért..."



La suite de l'article dans le quotidien Népszabadság du 28 avril 2007

Aucun commentaire:

Enregistrer un commentaire

Remarque : Seul un membre de ce blog est autorisé à enregistrer un commentaire.